Egy év Kínában tartózkodásom és utazásaim alatt próbáltam otthonra lelni a számomra teljesen ismeretlen világban. S mivel az otthon az, ahol az ember önmagára talál, így a fotográfiák kínára vetített önarcképnek is tekinthetők. Kínai nyelvtudás és segítség nélkül, emberekkel kommunikálni nehéz volt, ezért is kerültem a fotózások alkalmával az emberábrázolást, és környezetükre helyeztem a hangsúlyt. Utazásom első felében a vidéket jártam és tervezetlenül utaztam, azonban igyekeztem a nagyvárosokat nem érinteni, majd idővel egyre nagyobb és nagyobb városokban találtam magam. Az út második felében, egyre nagyobb kihívást jelentett az emberek nélküli ábrázolás. A sorozat, utazásom ívét tükrözi, ahogy a vidéki életből közeledek az ember alkotta világhoz.